Piazza del Popolo - A tér története
A tér neve olaszul „A Nép Tere”, de egyes források szerint a „Popolo” a latin „populus” szóból származik, ami nyárfát jelent. Ez utalhat arra, egykoron ezt a területet nyárfaerdő borította.
A tér már az ókori Rómában is fontos helyszín volt, mivel itt volt a város egyik fő bejárata, a Porta del Popolo (korábbi nevén Porta Flaminia), amelyen keresztül az északra vezető útvonalakhoz lehetett kijutni.
A tér mai formáját főként a barokk korban nyerte el. V. Sixtus pápa a 16. század végén kezdte el a terület rendezését, de a tér igazi átalakítása a 19. század elején, Giuseppe Valadier tervei alapján történt meg.
A Piazza del Popolo évszázadokon át fontos események, például nyilvános kivégzések, ünnepségek és felvonulások helyszíne volt.
A Piazza del Popolo látványosságai
Piazza del Popolo - Obeliszk
Az obeliszk vörös gránitból készült I. Széthi fáraó uralkodása alatt (i.e. 1290-1279 körül). Azonban csak az oszlop három oldalára sikerült bevésni a hieroglifákat Széthi életében. Később, II. Ramszesz uralkodása alatt (i.e. 1279-1213) fejezték be a negyedik oldalt és bővítették a szöveget háromoszloposra. Az obeliszk csúcsán Széthi és Ramszesz is megjelenik szfinx formájában, amint Maat, az igazság és a rend istennőjének figuráját nyújtják át Ré napistennek. Az obeliszket eredetileg Héliopoliszban, az ókori Egyiptom egyik fontos vallási központjában állították fel.
Az obeliszk Rómába szállítását Augustus római császár rendelte el i.e. 10-ben. Ez volt a második obeliszk Rómában (az első a Circus Maximusban állt). Ez az obeliszk is a Circus Maximushoz került, a versenypálya két oldalát elválasztó akadály (spina) keleti végébe. A 4. században az obeliszk még állt a Circus Maximusban, de később ledőlt és eltűnt. Egyes töredékei a 16. században kerültek elő, de az obeliszk teljes feltárására csak 1568-ban került sor V. Sixtus pápa idején, aki intenzív kutatást indított utána.
V. Sixtus pápa döntött úgy, hogy az obeliszk a Piazza del Popolo közepén kapjon új helyet. Az obeliszk felállítására 1589-ben került sor. 1823-ban, Giuseppe Valadier térrendezési munkálatai során az obeliszk márványtalapzatot és egyiptomi stílusú oroszlánszobrokkal díszített szökőkutat kapott.
Porta del Popolo
A Porta del Popolo (a Nép kapuja) Róma egyik legismertebb és legszebb városkapuja, amely a Piazza del Popolo északi oldalán található. Nem csupán egy egyszerű bejárat volt a városba, hanem egyben egy monumentális építészeti alkotás is. A kapu eredetileg a Porta Flaminia néven volt ismert, és az ókori Róma egyik fontos bejárata volt az északról érkező Via Flaminia felől. Ezen az úton érkeztek a városba az északi provinciákból, például Galliából az utazók. A középkorban a kapu a Porta del Popolo nevet kapta, ami félrevezető lehet, hiszen nem a „nép” (populus) szóval van összefüggésben, hanem a populus latin szóval, ami nyárfát jelent. Valószínűleg a kapu közelében lévő nyárfaerdőről kapta ezt a nevet.
A Piazza del Popolo felé néző külső homlokzatot IV. Piusz pápa idején, 1562-ben építették, és Nanni di Baccio Bigio tervezte. Ez a homlokzat klasszikus stílusú, és négy dór oszlop díszíti. A város felé néző belső homlokzatot jóval később, 1655-ben alakították át, VII. Sándor pápa megbízásából, Gian Lorenzo Bernini tervei alapján. Ez a homlokzat barokk stílusú, és sokkal díszesebb, mint a külső. Egy felirat is található rajta: „FELICI INGRESSUI ANNO DOMINI MDCLV”, azt jelenti: „A boldog belépés évében, 1655”. Ezt a feliratot akkor helyezték el, amikor Krisztina svéd királynő áthaladt a kapun Rómába érkezve, miután áttért a katolikus vallásra. A Porta del Popolo jelzi a Via Flaminia kezdetét, amely az ókori Róma egyik legfontosabb útja volt, és egészen az Adriai-tengerig vezetett.
Santa Maria del Popolo
A templom története egy kis kápolnáig nyúlik vissza, amelyet II. Paszkál pápa építtetett 1099-ben, a római nép költségén. Az évszázadok során a templomot többször is átépítették és bővítették. A legjelentősebb átalakítások a 15. század végén, a reneszánsz idején, majd a 17. században, a barokk korban történtek. A templom díszítésében olyan neves művészek vettek részt, mint Bramante, Raffaello, Caravaggio, Pinturicchio és Bernini. A Santa Maria del Popolo templom ingyenesen látogatható.
Főbb látnivalók
Chigi-kápolna: Raffaello tervezte ezt a kápolnát Agostino Chigi, egy gazdag bankár számára. A kápolna kupoláját mozaikok díszítik, amelyeket szintén Raffaello tervezett.
Cerasi-kápolna: Itt található Caravaggio két híres festménye: „Szent Péter keresztre feszítése” és „Szent Pál megtérése”. Ezek a festmények a barokk festészet remekművei közé tartoznak.
A templom több részén is láthatók Pinturicchio freskói, amelyek gyönyörű színeikkel és részletgazdagságukkal tűnnek ki.
Bernini is hozzájárult a templom díszítéséhez, többek között szobrokkal és építészeti elemekkel.
Santa Maria in Montesanto & Santa Maria dei Miracoli
A két templom a Piazza del Popolo déli oldalán helyezkedik el, pontosan ott, ahol a Via del Corso, Róma egyik főutcája kezdődik. Ez a stratégiai elhelyezkedésük kiemeli fontosságukat a városképben. A teret északról a Porta del Popolo, délről pedig ez a két templom határolja le, létrehozva egy szimmetrikus és impozáns látványt. Mindkét templom építése a 17. században kezdődött, VII. Sándor pápa idején. Az építkezés több építész közreműködésével zajlott, köztük Carlo Rainaldi, Gian Lorenzo Bernini és Carlo Fontana. A Santa Maria in Montesanto korábban egy karmelita kolostor temploma volt, míg a Santa Maria dei Miracoli egy csodatévő ikonnak adott otthont.
Külsőleg a két templom nagyon hasonlít egymásra. Mindkettőnek kupolája van, homlokzatukon dór oszlopok találhatók, a két templom között indul a Via del Corso. Bár külsőleg hasonlítanak, a két templom alaprajza eltérő, a Santa Maria dei Miracoli alaprajza tökéletesen kör alakú, a Santa Maria in Montesanto alaprajza elliptikus. Ezt a különbséget kívülről nem lehet észrevenni, csak a templomok belsejében. Ezenkívül a részletekben is vannak eltérések, például a kupolák és a homlokzatok díszítésében. A két templomot gyakran „ikertemplomoknak” nevezik. Ha a tér közepén álló obeliszknek hátat fordítva állunk szemben a két templommal, akkor a bal oldali a Santa Maria in Montesanto és a jobb oldali a Santa Maria dei Miracoli.
A Piaza del Popolo szökőkútjai
A szökőkutak 1818 és 1824 között készültek, Giuseppe Valadier átfogó térrendezési munkálatainak részeként. A tér két szökőkútja szimmetrikusan helyezkedik el, és mindkettő Giovanni Ceccarini szobrász munkája. Mindkét szökőkút neoklasszicista stílusban épült, amely a 18. század végén és a 19. század elején volt népszerű. Ez a stílus a klasszikus görög és római művészet formáit és motívumait idézi fel.
Neptunusz kútja (Fontana del Nettuno): A tér nyugati oldalán, a Tiberis folyó felé néz. A szökőkút központi alakja Neptunusz, a tenger istene, aki egy sziklacsoporton áll, két delfin és két triton (tengeri istenség) társaságában. Neptunusz jobb kezében háromágú szigonyt tart, míg az egyik triton kagylókürtöt fúj, mintegy a tenger hullámait irányítva. A szökőkút a víz és a tenger erejét szimbolizálja.
Róma istennőjének kútja (Fontana della Dea di Roma): A tér keleti oldalán, a Pincio domb felé található. A szökőkút központi alakja Róma istennője, aki szintén egy sziklacsoporton áll. Mellette a Tiberis és az Aniene folyókat megszemélyesítő ülő férfiszobrok láthatók. Róma istennőjének lábánál a Capitoliumi farkas szobra áll, amint Romulust és Remust, Róma legendás alapítóit szoptatja. Ez a szökőkút Róma városának és annak történelmi örökségének állít emléket.
Fedezd fel a Piazza del Popolo varázsát!
Piazza del Popolo megközelíthetősége
A tér könnyen elérhető tömegközlekedéssel. A legközelebbi metróállomás a „Flaminio”(A vonal), amely közvetlenül a tér közelében található.