Villetta Di Negro - védelmi bástyából botanikus kert

A Villetta Di Negro helyszínének legkorábbi dokumentált említése a 16. századra tehető, amikor Genova védelmi városfalainak, azon belül is a Santa Caterina bástyának fontos részeként szolgált. Ez a stratégiai, magaslati elhelyezkedés alapvető fontosságú volt a város védelmében. Az idő előrehaladtával a katonai igények megváltoztak és már nem voltak elsődlegesek, a terület jelentős átalakuláson ment keresztül. 1785-ben Ippolito Durazzo szerezte meg a földet, és botanikus kertet alakított ki rajta. 

Ez a változás alapvető elmozdulást jelentett a tisztán katonai funkciótól a természet és a tudományos tanulmányok megbecsülése felé. A 16. századi védelmi bástyából egy 18. századi botanikus kertté való átmenet figyelemre méltó városi alkalmazkodóképességet mutat. Ahelyett, hogy a használaton kívüli katonai infrastruktúrát hagyták volna pusztulni, Genova ezt a stratégiailag értékes földet polgári és esztétikai célokra hasznosította újra. Ez a korai felismerés a zöld területek és a tervezett városfejlesztés fontosságáról, megalapozta a park jövőbeli nyilvános szerepét. Ez a pragmatikus és előretekintő városrendezési megközelítés a védelem szimbólumát a művelődés és a béke jelképévé alakította. 

Egy napfényes parkban egy árnyas, kanyargós sétaút látható. A bal oldalon alacsony, díszes fekete fémkerítés húzódik, míg a jobb oldalon magas fák, bokrok és egy rusztikus kőfal szegélyezi az utat. A napfény foltokban világítja meg az ösvényt.

1802-ben Giancarlo Di Negro márki vásárolta meg a területet. Az ő tulajdonlása alatt az ingatlan jelentős kulturális fejlődésen ment keresztül. Megbízta a neves genovai építészt, Carlo Barabinót, hogy építse fel neoklasszikus lakóvilláját. A márki, aki nagy műveltségű ember és a művészetek pártfogója volt, egy botanikai iskola alapítását és hat éven át tartó támogatását is vállalta, bár azt később áthelyezték. Az ingatlant személyes klasszikus műtárgygyűjteményével gazdagította, és neves genovai személyiségek mellszobrait is megrendelte, amelyek közül sok ma is látható. Az ő tulajdonában a Villetta Di Negro a fogadások, a művészet és az intellektuális diskurzus élénk központjává vált, olyan híres vendégeket vonzva, mint George Byron brit költő, Stendhal francia író és Niccolò Paganini genovai zenész.

A villa és a park a Di Negro család tulajdonában maradt 1863-ig. Giancarlo Di Negro márki 1857-es halála után a Genovai Önkormányzat 1863-ban szerezte meg az ingatlant , ezzel megkezdődött a köz tulajdonba kerülése. 1863 és 1892 között az önkormányzat jelentős fejlesztéseket hajtott végre, beleértve az ikonikus barlangok és a lenyűgöző mesterséges vízesés kialakítását. Ezen elemek tervezését Luigi Rovelli, a liguriai eklekticizmus egyik vezető képviselője felügyelte.

Az évek során a villa épülete különböző múzeumoknak adott otthont: kezdetben a Természettudományi Múzeum zoológiai részlegének (1873-1912), majd a Geológiai Múzeumnak (1912-1928), és 1929-től a Liguriai Régészeti Múzeumnak, amely később etnográfiai és viseleti gyűjteményekkel bővült. Tragikus módon a villát a második világháború bombázásai során 1942-ben egy telitalálat érte, ami lerombolta az épületet.

A Villetta Di Negro kulturális jelentőségének megőrzése érdekében az önkormányzat 1948-ban elrendelte egy új épület felépítését az előző villa romjain. Az új építmény, amely az Edoardo Chiossone Keleti Művészeti Múzeumnak adott otthont, Mario Labò genovai építész tervei alapján készült. Az építkezés 1953-ban kezdődött, és a múzeum 1971-ben nyitotta meg kapuit. A park hivatalosan is közparkká vált.

Egy hangulatos, kőlapokból épített lépcső kanyarog felfelé egy napfényes, erdős parkban. A lépcsőt balról egy magas, durva kőfal, jobbról pedig egy díszes, fekete fémkorlát kíséri. A fák lombjai árnyékot vetnek a lépcsőfokokra.

A Villetta Di Negro látnivalói

Egy napfényes parkban egy kavicsos út egy zöldellő, teraszos domboldal mellett kanyarodik el. A domboldalba süllyesztve egy talapzaton álló, viharvert kő mellszobor látható, előtte két cikászpálmával. A háttérben magas fák és egy sűrű, borostyánnal benőtt fal emelkedik.

Botanikai csodák

A Villetta Di Negrót buja és sűrű növényzet jellemzi, amely zöld oázist teremt a városon belül. A park különleges botanikai példányokkal büszkélkedhet, beleértve a monumentális platánfákat és a szekvoiafákat. A két monumentális platánfát vélhetően a park alapításakor ültették, a 3 szekvioafát 1870-ben ültették. Közismertebb néven a szekvioa egy mamutfenyő fa fajta. A park növényvilága magában foglalja a magyaltölgyeket, tölgyeket, fenyőféléket, egzotikus növényeket és bogyós bokrokat is.

Egyedülálló nézőpont egy sötét, sziklás barlangból, ahonnan a lezúduló vízesés mögül tekintünk ki. A barlang mennyezetéről cseppkövek lógnak le. A vízfüggönyön keresztül egy ragyogóan napfényes nap látszik, kék éggel és élénkzöld fákkal.

A víz vonzereje

A park egyik központi és lenyűgöző eleme a mesterséges vízesés. A parkban barlangok is találhatók, amelyek egyedülálló élményt nyújtanak a látogatóknak, hogy belülről is megcsodálhassák a vízesést. A zuhogó víz hangja megnyugtató és a látvány is lenyűgöző  fokozva a természetközeli élményt. A vizesés sok éven keresztűl nem működött, míg végül az önkormányzat elvégezte a szükséges fejlesztéseket és javításokat a helyiek és a turisták nagy örömére.

Egy napfényes napon, egy elegáns kertből készült panorámakép egy nagy, történelmi kikötővárosra. Az előtérben élénkzöld fák, pázsit és egy díszes kőkorlát vázákkal. A távolban a város sűrű épületegyüttese terül el, a háttérben pedig felsejlik a tenger kék sávja a tiszta ég alatt.

Panoráma

A Villetta Di Negro magaslati elhelyezkedésének köszönhetően a kilátópontokról lenyűgöző  Genovai panorámában gyönyörködhetünk. Ezeket a kilátópontokat a város legszebb „erkélyeinek” tartják, gyakran a Spianata Castellettóhoz hasonlítva. Ezekről a magaslati pontokról a látogatók kiterjedt kilátást élvezhetnek a városra, beleértve a kikötőt, sőt még az ikonikus Lanternát (világítótoronyot) is.

Egy modern, letisztult múzeumi galéria belseje, amelyben egy japán gyűjtemény van kiállítva. A szürke kőpadlón fekete talapzatokon különböző méretű bronz Buddha-szobrok sorakoznak. A háttérben egy emeletre vezető lépcső, egy zongora, két nagyméretű daru szobra, és a falon egy sisakgyűjtemény is látható.

Edoardo Chiossone Keleti Művészeti Múzeum

A parkban van az Edoardo Chiossone Keleti Művészeti Múzeum, amely a villa épületében működik. Maga a múzeumépület is érdekes, Mario Labò tervezte 1953-ban. Racionalista építészete erősen inspirálódott a hagyományos japán építészetből. A múzeum Edoardo Chiossone nevét viseli, aki egy ügyes genovai metsző volt, 1875-től 1898-ig Tokióban élt és dolgozott. Neki tulajdonítják az első japán bankjegyek és értékpapírok tervezését. A múzeum gazdag és értékes japán és kínai művészeti gyűjteménynek ad otthont.

Egy panorámakép egy nyüzsgő, tengerparti városról, egy árnyas kilátóteraszról nézve. Az előtérben bal oldalon egy szakállas, sapkás férfit ábrázoló kő mellszobor áll egy oszlopon, a város és a kikötő felé fordulva. A távolban a város látképe terül el, a kikötőben darukkal és egy hatalmas óceánjáróval. A város mögött hegyek emelkednek a kék ég alatt.

Történelmi szobrok és emlékművek

A parkot neves genovai személyiségek mellszobrai díszítik, amelyek a történelmi megemlékezés rétegét adják a területhez. Maga Di Negro márki kezdeményezte e mellszobrok gyűjtését. A park bejáratánál, a Piazzale Giuseppe Mazzini téren áll egy kiemelkedő szobor, amelyet Giuseppe Mazzini, a nagy genovai hazafi és „a Haza Atyja” tiszteletére emeltek. Sajnálatos módon a szobrokon látszik az idő múlása és a nem hozzáértő kezek munkája is.

Egy hangulatos parkrészlet, ahol egy sétaút egy durva kövekből rakott, boltíves alagúton halad át. Az alagút árnyékos, de a túlsó vége napfényben úszik. Jobbra, egy magasabb szinten egy fekete, rácsos fémkerítéssel védett út fut, a háttérben pedig egy magas, borostyánnal sűrűn benőtt fal látható.

Kanyargós ösvények, rejtett kincsek

A park tervezésekor kiemelt szempont volt kanyargós ösvények és egymásba fonódó fasorok létrehozása, amelyek felfelé vezetnek a dombon. Ezeket az ösvényeket buja növényzet veszi körül, és a látogatókat különböző rejtett sarkokba és festői kilátópontokhoz vezetik, ösztönözve a felfedezés a kalandozás és a kiváncsiság érzetét. 

Villetta Di Negro - látogatási tudnivalók

A park éjszaka nem látogatható! Nyitvatartás: minden nap 8-tól 19.oo-ig. A Villetta Di Negro központi elhelyezkedésű Genovában, így könnyen megközelíthető a városon belül. Közvetlenül a Piazza Corvetto szomszédságában található , és csak rövid sétára van a történelmi központtól. A park magaslati helyen fekszik , azon belül is a Castelletto negyedben. Mi a parkot Genova főteréről a Piazza de Ferraritól indulva gyalogosan közelítettük meg. A főtér a genovai metróval elérhető, de amúgy a park is jó tömegközlekedési (buszok pl. 20, 34, 36) kapcsolatokkal rendelkezik.

Az Edoardo Chiossone Keleti Művészeti Múzeum nyitvatartása

A múzeum nyitvatartási ideje szezonálisan változik. Október 1-től: keddtől péntekig 9:00-18:30; szombaton és vasárnap 9:30-18:30. Április 16-tól: keddtől péntekig 9:00-19:00; szombaton és vasárnap 10:00-19:30. A múzeum zárva tart hétfőn, december 25-én és 26-án, január 1-jén és 6-án. A múzeum honlapja.

Villetta Di Negro, ki miért szereti?

A genovai polgárok véleménye. A Villetta Di Negrót a helyiek nagyon szeretik, létfontosságú „zöld oázisként” és „békés menedékként” jellemzik. Nyugodt hangulatot kínál, ideális a pihenésre és az elmélkedésre. A lakosok számára ez egy olyan hely, ahol „elfelejthetik a városi forgalom zaját” , és egy „időtlen helyre” léphetnek, ahol az egyetlen hang a madárcsicsergés és a vizesés moraja.

A turisták véleménye. A turistákat a Villetta Di Negro nyugodt szépsége és festői környezete vonzza, amely ideális a kellemes sétákhoz vagy a délutáni piknikekhez. A park vonzereje kiterjed a fotózás szerelmeseire és a történelem kedvelőire is, akik értékelik a lenyűgöző vízesést. Magaslati elhelyezkedése lélegzetelállító panorámás kilátást nyújt a városra és a környező dombokra. „Kötelező látnivalónak” számít mindazok számára, akik egy pillanatnyi nyugalmat keresnek a természet szépsége közepette Genova szívében.

Az ideális látogató jellemzése. A park széles demográfiai kört szolgál ki, beleértve a családokat, párokat és egyéni utazókat. Ideális mindazok számára, akik nyugalmat keresnek a természet szépsége közepette. Specifikus látogatói profilok közé tartoznak a festői helyeket kereső lelkes fotósok, a jó könyvvel kikapcsolódni vágyók , és a város gazdag múltja iránt érdeklődő történelemrajongók. A családok értékelik a  nyugodt séta lehetőségét, míg a párok romantikus helyeket találhatnak egymás társaságának élvezetéhez.

Egy árnyékos, zöldellő parkrészlet, melynek középpontjában egy talapzaton álló bronz mellszobor látható. A szobor egy bajszos férfit ábrázol, profilból nézve. A műalkotást sűrű, zöld bokrok veszik körül, a háttérben pedig egy hatalmas fa lombkoronája borul fölé.
Egy csendes, parkbéli tavacska, amelyet sűrű növényzet, fűfélék és bokrok öveznek. A tó közepén egy napfényes sziklán egy csapat kis teknős gyűlt össze napozni. A sötét víz felszínén tükröződnek a környező fák.
Villetta Di Negro, látogatók véleménye

A vélemények nagy többsége pozitív. Az elmúlt évtized látogatói véleményei túlnyomórészt dicsérik a Villetta Di Negrót szépsége és nyugalma miatt. Gyakran „kedves, tökéletesen karbantartott parkként” és „gyönyörű kilátással a városra” jellemzéssel írják le. A park „nyugodt hangulatát” és „derűs légkörét” következetesen kiemelik , egyesek „varázslatos helynek” és „elképesztő!” élménynek nevezik. Sokan nagyon ajánlják a látogatást. Értékét „csendes és frissítő helyként a forró napokon” is megemlítik , hangsúlyozva mikroklímájának előnyeit.

A negatív vélemények. Többen kifogásolták az útbaigazító táblák hiányát, vagy zavaros jelzéseit. Néhány látogató szerint kevés a pad és a park kissé gondozatlan, megkopott és néhol szemetes. A parkban nincs vendéglátási szolgáltatás, ahol egy kávét vagy üdítőt esetleg szendvicseket lehetne vásárolni és azokat nyugodtan szemlélődve elfogyasztani.

Személyes vélemény. Mindenképpen pozitív. Délelötti órákban alig volt látogató, nyugodtan lehetett nézelődni. A parkban lenne tennivaló, de semmiképpen nem nevezhető gondozatlannak. A karbantartók egy szökőkút felújításán dolgoztak az egyik árnyas pihenőhelyen, amikor ott jártunk.